Az első templom
A Kántorjánosi Református templomon története a középkorban kezdődik, bár egyetlen középkori templomokról szóló könyv sem utal erre. Ennek oka, hogy az évszázadok során többször végeztek teljes átalakítást a templomon, így a XIV. -XV. századi középkori templomrész részben beépült a mai templomba, részben lebontották.
A település első ismert papjának a neve Barta (Bertalan) szatmári alesperes. Ő végrendeleti tanú is volt, amiről oklevelet adott ki Jánosiban 1313-ban és 1317-ben.[1] Így maradt fent a neve. 1322-ben István derzsi pap, szatmári alesperes itt állít ki oklevelet, s ekkor még Barta a jánosi pap.[2]
Feltehetően, ha papja volt a falunak, akkor már temploma is lehetett, de egy kápolnája mindenképpen. A régi templom szentélyének nagysága engedhet arra következtetni, hogy ekkor még a szentélyrész állhatott kápolnaként, és később a XV. századra bővítették nagyobbá. Ezt viszont sem alátámasztani sem cáfolni nem tudjuk.
A reformáció kora
A reformáció, illetve egyes adatok szerint már a huszitizmus átvette a templomot saját használatába. A XVI. századi reformációban a katolikus templomból protestáns lett. Ezt a templomot a maga formájában egészen 1787-ig használták a reformátusok. Ennek a templomnak a kinézete a következő volt: kelet-nyugati tájolásban feküdt, nyugatra néző ajtóval. A templom felénél volt a diadalív, mely mögött volt a szentély, ami a templomhajótól keskenyebb volt, és a nyolcszög négy oldalával záródott. A szentély és a hajó találkozásánál építettek a reformáció után egy kor alakú kőszószéket, mellyel szemben később egy kis partikus is hozzáépült.
Az ellenreformáció alatt történt meg, hogy a Kántorjánosi reformátusok nem használhatták a templomukat, és üldözést kellett szenvedniük hitükért. Ezt örökítette meg a Tanács hegyi forduló neve, mely a mai Zöldszerelmi-hegy lehetett. Azt írja erről Nagy Gábor jegyző 1864-ben: „Ezen hegy vagy is nagy homok domb a népmonda szerént azért neveztetik igy, mert a vallás üldözés korában az üldözött Reformátusok ezen hegyen tartottak volna állítólag össze jövetelt, mely hegyet valamint annak vidékét is akkor rengeteg erdőség fedte.” [3]
Az első templombővítés
Az ellenreformáció csendesedése fellendülést hozott a gyülekezetnek. 1769-ben egy fa haranglábat készített a gyülekezet. Ekkor már az évszázadok alatt lerongálódott templom azonnali felújításra szorult, de a közjogi helyzet ezt még nem engedte. Végül a tényleges munka 1787-től kezdődött a régi templom szentélyének bontásával, majd az új részek kiépítésével. A régi templom szentély része keskenyebb volt, mint a templom hajó. A felújításnál kibontották a teljes szentély részét a diadalívig, és ugyanolyan alakú (nyolcszög felének záródása) apszist építettek meg, ami már a templom hajóval egyező volt. Hozzá építettek még egy a régitől nagyobb partikust déli irányba. Az új templomot sok küzdelem után felépítették, majd 1791. karácsonyában felszentelték.
A második templombővítés
A település és gyülekezet áldásos fejlődése, illetve a lelkészek állandósága miatt az 1830-as évekre a két karral berakott templom is kicsinek találtatott. 1829-től elkezdődött a második nagy templombővítés. Fock Ignác építőmester igazán gazdag és szép munkát végzett. Ekkor is bontással kezdődött minden. 1829-ben kibontották a déli oldalhajót, ott ahol a partikus volt, és odaépítették az új oldalhajót. Lebontották a diadalívet is, így a szószékre teljes rálátás nyílt mindenfelől. Továbbá a régi középkori templom tégláiból visszabontottak a déli falon, ugyanis az új hajó egy hatalmas boltívvel lett ellátva, és annak stabil alapra volt szüksége. A templom díszítettsége nagy volt. Így írták le: „Ezen új templom, úgy szólván az egész régi templom is körös-körül az eresz alatt ki fog párkányoztatni. Az új épületnek lészen 4 ablaka és az ajtó felett egy gömbölyű. Ezen részen belül az épületnek belől stukatúrára fog készülni, és egy bolthajtásra, ott […]a hol a régi templomnak fala ki fog bontatni egyik meg maradott faltól fogva a másikig keresztül. Ezeken kívül az ócska templomnak az alja mindenütt valahol csak ki kopott, terméskövekkel fog körül rakatni.”[4]
A templomhajó elkészülése után, talán közben is elkezdődött a mai torony felrakása. Mivel már akkor is kőtornyosra tervezték, így stabil alapot kellett rakni neki. A munkálatok 11 évig tartottak, melynek oka, hogy a torony tégláinak hagytak ülepedési időt, tehát nem egyszerre építették meg, hanem több részben.
„A toronynak, mely fundámentumától kezdve a régi templomnak napnyugati végébe, egészen újonnan fog épülni, föld szintről fogva, a tetőt tartó szintig lesz a kő rakásmagassága 12 öl, teteje, melyet is a földszíne körül a meddig a külső nedvesség le, vagy felfelé hathat, a már itten meglévő és összehordott termékövekkel rakatók körül. […] A kőfal rakása három párkányozatra és emeletre fog készülni a mostani legjobb ízlés szerint. S mivel úgy vagyon tetszése a Nemes és Szent Eklézsiának, melyet álladnóságára nézve magam is úgy javallok, a Nemes és Szent Eklézsia az általam kiadandó mérték szerint szállíttatván köveket a kőbányából, csak darabban, azokat magam legényeivel fogok tartozni fedél köveknek megfaragtatni […] a ki tett 1800 Forint Summáért.”[5]
Az új templomot 1862. október 6.-ig élvezhette a gyülekezet. Ez a nap gyásznapként íródott be a Kántorjánosi Református Egyház történetébe. Ekkor a templom porig égett. a kőtorony megmaradt, de a harangok is megrepedtek, és a teljes bútorzat, tető elégett.
Az 1870-es évek végére sikerült visszaállítani mindent, bár ekkor vagy leborult a boltív, vagy lebontották, de mindenesetre megszűnt. A régi kőszószék helyett egy új fából készült szószék készült, a mai helyére. A padok is ekkor készültek el, illetve a ma is használatos Úrasztala.
Talán a lelkész már ekkor készülhetett arra, hogy egy újabb templombővítésen essenek át, hiszen a templom kialakítása ezt kívánta.
A harmadik templombővítés
A harmadik templombővítés már sokkal gyorsabban ment, igaz ez a minőségen is látszódik. 1906-ban készült el az északi oldalhajó, ami a déli mintájára készült el. Így lényegét tekintve 1906-ban nyerte el a mai formáját a templom.
Ezek után már csak kisebb belső átalakítások, festések történetek, illetve az orgonás karzat kialakítása 1910-ben.
A templom mindkét világháborúban kapott találatot, de ezeket sikerült kijavítani. Az 1920 és ’50-es években voltak nagyobb templomfelújítások, illetve a ’70-es években.
Jelenlegi helyzet
A templom állapotának folyamatos romlása, illetve a forráshiány odavezetett, hogy a presbitérium az életveszély miatt 2015. november 29-én az advent nyitó rendezvény után felfüggesztette a templom használatát.
2020. január 15-én megkezdődött a fizikai munka, és Isten kegyelméből 2020. november 24.-re a pályázati forrásból megvalósuló felújítás befejeződött.
A 2021-es évben a gyülekezet önerejéből szépítgette tovább a templomot. A tavasz folyamán elkészült a belső csempeburkolat, és a padok is folyamatosan készülnek.
Bízunk benne, hogy a 2021-es évben újra használatba vehetjük az ősöktől örökölt hajlékot, mely hirdeti számunkra az Igét: „Uram, te voltál hajlékunk nemzedékről nemzedékre.” (Zsolt 90,1b)
Csonka József
[1] 1313: Dat. in ~ (AOkl. III, 452); é.n. [1310-20 k.]: Barthal, presb. de Juuanusy (DL 97773).
[2] 1322: Dat. in Iwanosy (Uo. VI, 667); St diet. Cantor (LK 9 /193 1/57, 4. reg.; Uo. VT, 587); é.n.[1320-30 k.]:
[3] Mizser Lajos: Szatmár vármegye Pesty Frigyes 1864–1866. évi helynévtárában – A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 24. (Nyíregyháza, 2001), 234.
[4] Szerződés Fock Ignáccal, 1829.április 05.
[5] u.o.