Gyülekezet története

A Református Templom Kántorjánosi szívében helyezkedik el, ezzel emelve a település színvonalát. A református egyház alapításának pontos időpontja nem ismert. A legkorábbi írásos feljegyzés 1597–ből való (1.), mely a református Prédikátor és Oskolamester fizetéséről szól. Van, aki ezt a dátumot tekinti az egyház fundáltatásának, de Barcsa János könyvében 1580-ra teszi az Egyházközség alapítását. (2.) A legkorábban jegyzett lelkészünk Nábrádi Mihály, aki az 1625–26-os években teljesített szolgálatot a településen.(3.) A lelkészek névsora körülbelül ekkortól ismeretes, bár az ellenreformáció századaiból nem sok adatunk van. A teljes névsor a honlapon külön megtekinthető.
A 15. századból származó történelmi adatok mutatják, hogy Kántorjánosinak községgé, és egyszersmind egyházzá alakulása ugyanazon a századnak a második felére, vagy éppen vége felé tehető, amikor már itt a Kántor család birtokait az ide is betört cseh husziták itt maradt leszármazottai, a Komoróczyak foglalták el, hol beházasodással vagy valós elfoglalással. A mai szájhagyomány is sokszor utal arra, hogy a templomot a csehek építették, és a Hodászi Egyházközség történetében is említésre kerül Kántorjánosi, mint huszita település.(4.) Így a 16. századi reformáció a településen jó talajra találhatott.(5.)

Elmondható, hogy a jelenlegi templom előtt egy 15. századi, feltehetően huszita templom állt, mely valamikor a 18. század elején összedőlt. Ezt az ősi templomot Losonczi Kulifay Miklós lelkészünk csak úgy nevezte meg: „a régi kis kőtemplom”.(6.)
A 16–17. században stabil reformátusság lehetetett itt, melyet egy 1646-os irat bizonyít, mely a Prédikátor – akkori Tsz. Újlaki Bálint lelkész -, és az Oskola- Mester javadalmazását írja le, ami feltételezi a meglévő egyházszervezetet. Az akkori nép hányatatott sors között élt. Kántorjánosi is elszenvedte a Török uralmát. A falu népe adóval tartozott a Portának. „A század legszomorúbb fél évtizede (1657-1662) a török hódoltságtól addig megkímélt megyerészek, Bereg, de különösen Szatmár népének, anyagi javainak pusztulását hozta. Kiindulópontja II. Rákóczi György át nem gondolt lengyelországi hadjárata volt, melynek ellencsapásaként a Lubormirszki György fő marsall által vezetett lengyel csapatok egészen Szatmárig pusztították a Szamos völgyét.”(7.)
A török uralom korából nincs egyházközségi levéltári jegyzék, illetve a Tiszántúli Egyházkerület Levéltárában lévő dokumentumok itt hiányosak. Jánosit több felsorolás csak III. vagy IV. osztályba sorolja be. 1650-ben is az utolsó, negyedik osztályban található(8.), tehát egy kis egyházról beszélünk.
A török uralom leverése után a Rákóczi szabadságharcot sem tudta a település elkerülni. II. Rákóczi Ferenc parancsára összeírták, hogy 1703 és 1705 között, milyen károkat szenvedtek a szatmári települések. A sort Kántorjánosi kezdi:
„Kántorjánosi. Derzs, Nyirmeggyes két hétig pusztán állottak; az elsőben van 11, a másodikban 4, a harmadikban 6 gazda.”(9.)
Ekkor összesen 11 család élt ekkor a településen. Az anyagi nehézségek és történelmi háttér nem tehette lehetővé a templom karbantartását, így a 18. században a templom állapota folyamatosan romlott.
A számos hányattatás után a gyülekezet és a település talpra állt és 1768-ban Hatvani Bíró Mihály „áts mester” elfogadta a felkérést, hogy építsen egy fatornyot a templomhoz.(10.) 1769-ben Sopper János Debreceni bádogos mester felvállalta, hogy erre a toronyra készítsen öt gombot, és „vitorlát, kakast és mindenfelé néző csillagot”(11.). A harangok már adottak voltak, mert az első jegyzett harang 1646-os, felirata a következő volt: Soli Deo Honor et Gloria. Anno 1646 (Egyedül Istené a dicsőség és a tisztelet). Ezt a harangot 1891-ben újraöntették. 1755-ből volt ekkor a második harangja a gyülekezetnek.
A gyülekezet növekedése, és a templom folyamatos romlása arra késztette az embereket, hogy cselekedni kell. Sajnos a kivitelezéshez nem volt elég pénze a gyülekezetnek, így támogatókat kerestek maguknak, mint a Vay családot. Az akkori egyházmegye segélyperselyt ajánlott fel Kántorjánosinak, két ízben is.
Így az építkezés költsége közadakozásból és kötelező „egyházadóból” valósult meg. A reformátusokat 4 csoportba sorolták, és ez alapján szedték össze a pénzt. Persze ez az, amiből soha nincs elegendő. A gyülekezet a Vay-családnak küldetett levelében Isten hajlékénak felépítésére kérnek, illetve ékes szavakkal telt leveleket jutattak a tehetősebb családok felé.
„Soha nem adakozik édesebben a jó Keresztyén, mint mikor az alamisnálkodás az Isten Házának építésére kívánkoztatik.” – Így szól egy ilyen levél első sora.(12.)
Az akkor épülő templom egyhajós volt, és a régi huszita templom továbbépítése lehetett. Ez ma a toronytól a szószék felé terjedő rész. Az építkezés lassan haladt 1785-ben tudták csak elkezdeni a tényleges munkát. Sürgetett az idő, mert a felajánlott kövek, faanyagok már kezdtek tönkre menni. A munkálatok 1786-87-ben folytak.(13.) 1791 karácsonyán felszentelték a nyolc öl hosszú, három és fél öl széles templomot.(14.) A szószék (cathedra), ekkor készült el, és az akkori harang szava hívta az embereket az Isten közelségébe.
A gyülekezet Isten segedelmével egyre nőtt, annyira, hogy kinőtte az újonnan épített templomot. 1826-ban felkérték a Nagyváradi lakos Hamza Jánost, hogy készítsen el 150 ezer téglát. 1829. április 5-én megkötötték a Kántorjánosi Református Egyház presbiterei, és az akkori lelkész Kulifay Miklós egy kőművesmesterrel Fock Ignác Nagykárolyi építőmesterrel a szerződést. Fock Ignác vállalta, hogy kibővíti a templomot, és utána felépíti a tornyot. A déli hajó ekkor épült fel, majd a torony, ami négy részben készült el, ez három párkányzatra és emeletre bontva készült az akkor legjobb ízlés szerint. Külön megállapodtak, hogy a templomon az eresz alatt párkányt fog készíteni, az új épületen négy új ablak lesz, és egy gömbölyű az ajtó felett, illetve, hogy a régi templomot felújítsa.(15.) 1833-38 között épült fel a torony, és 1845-ben déli hajó kibővítése is elkészült. Az újonnan épült toronyra Wagner István Nagykárolyi mester készítette el a ma is látható gömböt, kakast és csillagot. A torony négy sarkában lévő grádicsokat (16.), és a harangszéket Megesméresi Montojó István készítette el.(17.) A torony derekán lévő bádogfedés Nock József bádogos mester műve 1837-ből.(18.)

1862. október 6-át gyásznapként említi az egyháztanács jegyzőkönyve. Ezen a napon a Kántorjánosi templom leégett. Mai napig a toronyban látható a nyoma. A templomot ekkor a hívek adományaiból újraépítették, és még díszesebbé tették. Az építés befejezése után 1864-ben a padok is elkészültek, a szószék a koronával együtt pedig 1877-ben.(19.)
A gyülekezetben többször is megmutatkozott az Isteni iránti hálaadás, az adományozás formájában is. Nem egyszer megesett, hogy egy földbirtokos, aki magtalanul halt meg, mindenét az egyházra hagyta. A legkiemelkedőbb adományozó Kokas Zsigmond volt, aki 30 hold földet, és 400 forintot hagyott az egyházra. Kegyeletből az Egyházközség Emlékkövet állított neki (20.), és a „régi temető” legkiemelkedőbb pontjára helyezték végső nyugalomra. Sírköve ma is áll, bár a világháborúban több golyólövést kapott. 1878-ban, amikor a határtagosítás bejött az egyházra hagyott szétszórt földdarabok helyett két nagyobb, összefüggő területet kapott az egyház a falu Hodász felé eső határában. Ezek a földek a mai Szabadság utca mögött lévő területek nagy része, melyet 1948-ban elvettek az egyháztól. (21)


Éppen ideje volt az egyház jobb helyzetbe jutásának, írja Segesvári József lelkész, mivel a 19. század végére az alsóbb néposztályok elszegényedtek, és így rajtuk az egyház segített. 1879-ben egy alapítványt alapított a gyülekezet, amelybe befolyt pénzből, és javakból az egyház az egyháztagoknak olcsón vagy ingyen adott kölcsönt.(22.)
A tornyon és a templomon először a 20. század elején végeztek javítási munkálatokat. 1926-ban Mándy Sámuel tiszteletbeli főgondnok a templom belsejét „ízlésesen” átfestette. Ez akkor 7 millió koronába került. De ekkor már a templom külseje is azonnali felújításra szorult. 1926. augusztus 29-én a presbitérium megbízta Weck József építészt a templom, torony és iskola épületének renoválásával. A 21 millió koronás munkálat az év október végére el is készült.(23)

Ma egy nagy 1924-es harang hívogatja az Isten házába a híveket, és egy kisebb 1891-es. Az 1924-es harangot az 1914-18 között zajló első világháború hősei harangjaként készült Szlezák László Budapesti harangöntő műhelyében a Kántorjánosi Református Egyháznak. A kisebb harangot Thury János és fia öntötte szintén Budapesten 1891-ben a régi 1646-os harangból. Ez a Kántorjánosi-Iklódi Református Egyház híveinek kegyes adományaiból készíttetett Isten dicsőségére. A nagy harangnak a költségeit a gyülekezet 1914-1918 között gyűjtötte össze.

A második világháború szörnyűségei nem kerülték el településünket sem. A frontvonal közel húzódott a faluhoz, és a rohodi lelkész háború utáni jelentésében meg is jegyzi: „Kántorjánosiban emberéletben s anyagiakban is nagy károk voltak.”(24.) A háború alatti lelkész Gönczy József volt, akinek el kellett menekülnie a faluból. 1945. február 6.-án érkezett vissza a településre, és 10 nap múlva jelentést adott az egyházközség állapotáról. Ebben a jelentésben leírja, hogy az Úrasztali készletből a kisebb ezüst pohár, melyet a betegúrvacsorához használtak, elveszett. A levéltárból a tűzbiztosítási kötvény, és a postakönyv tűnt el, továbbá a lelkészi és egyházi körpecsétek.(25.) Sajnos a későbbi jelentését nem tette meg, így pontosan nem tudjuk, mekkora volt a háborús kár az egyháznál.

A templomot valamikor az 1950-es évek közepén ismét kifestették és felújították. Az akkori közgondolkodás a puritán kálvinizmus volt a Református Egyházban. Ez megmutatkozott azon, hogy a templom belsejét nem kímélve minden bútort fehérre mázoltak, ezzel eltakarva az alatta lévő ún. „református kék” színt. Mára a festék elkezdett lepattogni, így kezd újra láthatóvá válni a padozat eredeti színe. A szószék is áldozatul esett ennek, és a kék alapú, arannyal szegélyezett és díszített szószéket is fehérre festették. Egyedül az orgona úszta meg az átfestést, és máig eredeti színben látható. A 20. század elején átfestett templombelső is egy sokkal egyszerűbb kinézetet kapott, ami mai napig látható.
Kívülről a korszak szelleme megmutatkozott a templomon. Bár egységesen kőporozták, de a vizesedést csak felgyorsították a cementes vakolat felvitelével. Lassan mára leveti ezt a betonköpenyt a templom, de erősen felújításra, és vakolatcserére vár. Ekkor történt a templom utolsó átalakítása is. A keleti szentélyben lévő kerek ablakot megszűntették, és az egykori karzatajtót is a nyugati oldalon. Az északi bejáratot átalakították, hogy ne csak karzatfeljáró legyen, hanem bevezessen a templomtérbe is. Sajnos az átépítés negatív következménye lett, hogy az orgona karzata enyhén megsüllyedt, így az is hangszerestől együtt felújításra vár.

Az egyház történetében hatalmas törést jelentett az 1948-as év, amikor nem csak a közel 80 hektárnyi földet vették el az egyházközségtől, hanem 1948. június 20-án államosították a Református Általános Iskolát is, melynek fennállásáról 300 évvel korábban, 1646-ban is volt említés. Ekkor még nem a mai intézményes keretek között, hanem az egyház által szervezett népiskolai keretben. A tanítók konkrét névsora 1820-tól ismeretes, melyet a honlapon külön fül alatt megtalálhat.
A szocializmus korának következménye, hogy az eszméknek megfelelően nem tetszett a vezetésnek a parókai-templom-iskola együtt állása. Mivel ez a három épület egy udvaron áll, így a tornatermet a parókia és templom közé építették, hogy ezt az együttállást megszűntessék. A templom csak 6 méterre van az iskolától, így oda azért nem tehették. Az akkori lelkész többször kinyilvánította nem tetszését, de egyebet nem tehetett.

2000-ben egy vihar levitte a torony tetejéből a „kakast”, melyet akkor helyreállítottak. Templom érdekessége még a nagy belsőtéren túl a kőtorony is. A környéken csak Nyírmeggyesen és Tunyogmatolcson található legközelebb ilyen „Szent Ház”.
Sajnálatos tény, hogy az utóbbi időkben nem volt semmilyen felújítás a templomon, mivel, akinek tenni kellett volna, nem érezte sajátjának ezt a templomot. Ennek következménye, hogy a templom állapota egyre romlik. A mészkő alap a vakolat víztartása miatt szétfagyott, ezért több helyen megsüllyedt a fal. A tető gerendái szörnyű állapotban vannak, és be is ázik a templom, melynek következménye, hogy az orgonánk 3 éve nem szól, egy beázás miatt.
A templom falazata átlagosan 3-4 méter magasságig károsodott. A tégla falazat kifagyott, levelesen válik, a vakolatok lógnak, a falazat rendkívül sóterhelt. Ennek okai a helytelen csapadékvíz elvezetésből, az épület körüli beton járdából, a cementhabarcs lábazati vakolatból és a szintén cement alapú kőporos vakolatból eredeztethetők. Az ereszpárkányok több helyen leszakadtak, a hibás lefolyócsatornák miatt a homlokzati vakolatok lehullottak, a falazatok kifagytak (nem csak a lábazati részeken). A cement anyagú vakolatok, járdák miatt a talajnedvesség a falakba húzódik fel: sem a lábazati csomópontban, sem a felmenő vakolatokban kipárologni nem tud, ezért a nedvesség és a vele szállított higroszkopikus sók több méter magasságig felhúzódtak, folyamatosan károsítva ezzel a templom falazatait és berendezéseit is. A deszkapadló elkorhadt, a bútorzat – a falakra szorított elhelyezése miatt – erősen károsodott: a talpgerendák és a padoldalak elkorhadtak, a bútorzat deformálódott, megsüllyedt.

A református templom állagmegóvó munkáinak elvégzése évek óta napirenden lévő feladat. A templom jelenlegi állapota rendkívül avult. Az épület felújítására az egyházközség korábban több pályázatot nyújtott be, sajnos sikertelenül. Amikor már a készség megvolt a cselekvésre, sajnos akkor már a lehetőség nem, így a templom használatát – annak életveszélyes állapota miatt – a presbitérium 2015. november 29-től kezdve felfüggesztette, mindaddig, míg az nem sikerül felújítani a templomot!

Isten kegyelméből egy 2016-ban benyújtott pályázatunkkal sikerült nyernünk. Az évszádos múltra visszatekintő református egyház sok mélypontot megélt már, de Isten kegyelme mindig nagyobb volt. Ebben bízva imádkozunk minden nap. SDG

Csonka József

Felhasznált források:

  1. Szabolcsi Egyházmegye közgyűlési jegyzőkönyvei 1597-től, 1/b.k.
  2. BARCSA: Tiszántúl története (1908) 173.1.
  3. BARCSA: Tiszántúl története (1908) 173.1.; BARCSA: Tiszántúl története (1908) II. 265.1.
  4. Hodászi egyháztörténet
  5. Debr. Pr. L. 1896:349.1., 360.
  6. uo.; Losonczi Kulifay Miklós prédikátor ; VÁRADY: Tiszántúl református templomai II. (1991), 671.
  7. http://mek.oszk.hu/09500/09536/html/0020/18.html.
  8. Szabolcsi Egyházmegye közgyűlési jegyzőkönyvei 1597-től, 2.k., 1650.év.
  9. https://www.arcanum.hu/hu/online-kiadvanyok/Borovszky-borovszky-samu-magyarorszag-varmegyei-es-varosai-1/szatmar-varmegye-17E72/szatmar-varmegye-tortenete-bagossy-bertalan-domahidy-istvan-189CB/vi-a-varmegye-pusztulasa-1657-1711-18B5B/ii-rakoczi-ferencz-18BCA/
  10. Hatvani Bíró Mihály és a KJ egyház szerződése 1768.
  11. Sopper János Bádogosmesternek írt levél 1769.
  12. Levél a Vay-i családnak.
  13. Debr. Pr. L. 1896: 360.1.
  14. Anyakönyvi bejegyzés.
  15. Szerződés Hamza János téglavető mesterrel 1826.; Szerződés Fock Ignáccal.
  16. Szerződés Wagner Istvánnal.
  17. Szerződés Montojó Istvánnal.
  18. Szerződés Nock Józseffel.
  19. VÁRADY: Tiszántúl református templomai II. (1991), 671.
  20. Debr. Pr L. 1869. 360.
  21. http://mapire.eu/hu/map/cadastral/?layers=osm%2C43%2C44&bbox=2465053.405708895%2C6095332.770497675%2C2468316.3113538185%2C6096732.523578147
  22. Debr. Pr L. 1869. 360.
  23. Presbiteri jegyzőkönyv 1926.
  24. SZABADI: Krisztusban nyert erő (2016), 203.
  25. SZABADI: Krisztusban nyert erő (2016), 237–238.