2015. szeptember 02-án, szerda este 18 órakor vette kezdetét gyülekezetünkben a jubileumi konfirmandus találkozót előkészítő evangelizáció:
Az első este:
Dr. Kovács Kálmán, baktalórántházai lelkész végzett közöttünk szolgálatot.
Nagytiszteletű Úr Az elveszett juh példázatáról beszélt, Lukács 15, 1-7alapján hirdette Isten Igéjét.
A bevezető gondolatok között elmondta: akinek a templomban, az Isten mellett kell lennie, az itt van. Örvendezés járta át a szívünket, mert, ahogy körbenéztünk láttunk kisiskolásokat, egyetemistát, munkából hazatérő anyákat és apákat, nagyszülőket. Az Igei szolgálat rávilágított arra, hogy a Pásztor számára nem csupán az egy elveszett bárány a fontos, hanem a meglévő 99 éppoly kedves: örvendezik neki. Az Ige tükrében önmagunkat láttuk: szükségünk van egymásra a Pásztor közelében.
A szolgálat végén felismerhettük az egy Igaz Bárány, az Istennek Bárányának életünk számára nélkülönözhetetlen voltát, aki által van életünk.
Sokat énekeltünk: Ismert és kevésbé ismert énekek kerültek elénk, melyek nem csupán gyönyörködtettek minket, hanem imádságos gondolkodásra is sarkaltak, pl.: 215. dicséret. A gyermekek szolgálatával, gitár kísérettel közösen énekeltük: Halld egy bárányt ismerek..kezdetű gyermekéneket.
Áldott alkalom volt ez az este!



2015. szeptember 3. csütörtök: hitmélyítő estéink második alkalma volt 18 órai kezdettel a Református Templomban. Ezen az estén nagytiszteletű Horváth György nagykállói lelkipásztor hirdette Isten Igéjét a Lukács 15, 11-32 alapján.

Az igehirdetés a Tékozló fiú-ról azzal a csodálatos gondolattal kezdődött: evangélium az evangéliumban, hiszen benne van az egész megváltás, benne van az ember Istennel és egymással való kapcsolata: az emberi élet titka.
Nagytiszteletű Úr szolgálata azt a kérdést igyekezett első renden megválaszolni: Miért teljesítette az apa a fiú kérését, miközben ezzel lehetővé tette, hogy eltékozolja a vagyont? A válasz nagyon egyszerű: mert tisztelte fia szabad akaratát. Nagy dolog a szabadság! Minden ember maga akarja alakítani a sorsát, mindnyájan ragaszkodunk a szabadsághoz. A példázatbeli fiú is vágyott rá. Még apja mellett volt mikor elkezdett távolodni: lelkileg, s talán ez rosszabb mint a fizikai távolodás. Egyszerre ellenségévé vált minden. Lelki eltávolodás szenvedélybetegség: pl. hajsza a pénz után, a hatalomvágy, dicsőségvágy, érzékiség, evés-ivás.
Egy idő után rádöbben a fiú: Nyugtalan a szívem, amíg nem találok vissza atyám hajlékába. Mi is elhagyhatjuk otthonunkat: Istentől, Jézus Krisztustól el lehet távolodni, de nyugtalan a szív, amíg nem talál vissza a Mennyei Atya hajlékába. Jézus kész visszafogadni.
A tékozló fiú csak magára gondolt: útja a halálba vezethetett volna, jó hogy elfogyott a pénze.

Isten hogyan állítja helyre az életét?
Úgy, hogy nem sérti meg a fiatal szabadságát: senkit nem lehet kényszeríteni arra, hogy szeresse Krisztust. A lelkiismeretet, nem a kényszer ébreszti fel, hanem a szabadság. Isten úgy intézi: magam jöjjek rá a tévedésemre. A fiú is rájött…
Nincs viharos ítélkezés, amikor a fiú hazatér, csak atyai ölelés: MINDEN EMBER HAZATÉRHET, visszatérhet a Mennyei Atyához.

Holnap este: szeptember 4-én, pénteken itt folytatódik a Tékozló fiú történetének magyarázata, szintén Horváth György hirdeti az Igét
Alkalmaink elmaradhatatlan részét képezi az énektanulás: két szép éneket tanultunk: Velem vándorol utamon Jézus…, Ott a messze földön…kezdetű énekeket. Misák Andrásné gyülekezeti tagunk verses bizonyságtételével zárult Istentiszteletünk: Lukátsi Vilma: Istennek adott hegedű című versét szavalta.
Hála az Úrnak a mai estéért is!

2015. szeptember 4. péntek: hitmélyítő estéink harmadik alkalma volt 18 órai kezdettel a Református Templomban. Ezen az estén is nagytiszteletű Horváth György nagykállói lelkipásztor hirdette Isten Igéjét a Lukács 15, 11-32 alapján. Az igehirdetés a Tékozló fiúról, annak megtéréséről szólt. Elhangzott, hogy ez egy nagyon régi történet, mégis ma is aktuális, mert újra és újra megtörténik. Kibontakozik benne a két testvér egymáshoz való viszonya, a testvéri kapcsolat, a két gyermek atyjukhoz való kapcsolata, hogyan találta meg az egyik a megtérés útját és hogyan keményedett meg a másik.
Lk.15,17: „Ekkor magába szállt…” – a fiatal fiú. Magához tért – írja a Károli fordítás, máshol így fordítják: Eszéhez tért, észhez tért – ez egy orvosi szakkifejezés. A fiú a bűnnek alvásából tér észhez, ami egyenlő azzal az állapottal, hogy fizikailag ébren van, nagyon is él, de az Isten szemében ez a lelki halál állapota. Ebből kell felébredni. A bűnös ember lelkiismeretének fel kell ébredni: honnan indultam? hová Jutottam? Mi történt velem?
A tékozló fiúnak ott a disznóvályúnál lett élete, mert rádöbben: egész eddigi életem csőd, nyomorúság, vergődés. Rádöbben addigi élete hitványságára: nincs igazi barátja, nincs lelki békéje.
Három dologra hívta fel figyelmünket nyomatékosan a szolgálattevő:
– a tékozló fiú, amikor”felébred” ELÉGEDETLEN állapotával
– Rádöbben bűnére
– Elhatározás születik benne: visszamegyek ahhoz, akit megbántottam és bocsánatot kérek.
Isten meg tudja szántani a legkeményebb szív talaját is. Így történt ez a fiúval is. Az Úr nem tehet mást, csak szerethet bennünket bűneink ellenére is.

Az igehirdetést követően Szikszay Józsefné szolgált szavalatával: A Tékozló fiúhoz volt a vers címe.
A vers után a kivetítő vásznon megjelent előttünk egy szép kép: Rembrant A tékozló fiú hazatérése festmény, mely a Szentpétervári Ermitázsban található. Nagytiszteletű úr tartalmas képelemzéssel mutatta be nekünk a festményt. Nagyszerű élmény volt mindnyájunknak.

Ezen az estén is sokat énekeltünk, felidéztük a tanult énekeket, s Krisztus vezetésével tértünk meg hajlékunkba: 434.

2015. szeptember 5. szombat: hitmélyítő estéink negyedik alkalma volt 18 órai kezdettel a Református Templomban. Ezen az estén nagytiszteletű Dócs Norbert Ófehértó, Nyírgyulaj lelkipásztora hirdette Isten Igéjét a Lukács 15, 8-9 alapján: az elveszett drachma példázatáról beszélt.
Az Igehirdetés kezdetén nagytiszteletű úr elmondta: 1 drachma, 1 napi bért jelentett abban az időben. A darchma kicsi ezüstpénz. Jézus ilyen drachmához hasonlít minket, s az ő számára a drachma nagyon is fontos.
Úgy van az emberi életben, hogy meg kell tapasztalnunk sokszor: bár mi magunkat talán jelentéktelennek érezzük magunkat, de Istennek fontosak vagyunk: Isten nagy gonddal keres bennünket, mint ahogyan az asszony is kereste az elveszett drachmáját.
Az Örök Isten folyamatosan keresi a szívünket: hála ezekért az alkalmakért is, mert szíven talál minket a szeretete, jósága. Istennek nem csak a másik ember fontos, hanem ÉN is.
A 10 drachmából elvész egy: nem tudják hol van, hova lett. Hány é hány eltűnő, Istennel, egyházzal szakító ember van, kik elmennek a rossz irányba. Jó, hogy az elguruló, elvesző szíveket itt az egyházban, Krisztus mellett lehet keresni és lehet megtalálni.. Ezért van egyház, és kimondhatjuk ezért vannak és lehetnek ilyen alkalmak.
Induljunk el megkeresni az elguruló, elvesző lelkeket, hogy megtalált lelkek legyenek.
A példázatban itt van az útja-módja, hogyan lehet megtalálni azt, ami elveszett: talán egy poros, pókhálós sarokban találunk rá. Így vagyunk mi is. Mi lesz a szívünkkel? Talán poros lesz…de jön egy kéz, ami elkezd takarítani: megtalál és tisztogat. Az ember a maga hitét – gondolatát előnyben részesíti: mit akar? Miért keres? Én megszoktam már azt amiben vagyok! Nincs szükségem Istenre, templomra. De lehet, eljön egy pillanat, egy fájó mozdulat: megcsillan a lelkünkből egy régi fény. Isten elől nem lehet elveszni, előle nem lehet elrejteni emberi mivoltunkat.Ő addig keres, míg meg nem talál minket.
Milyen csoda: MEGTALÁLVA lenni.
Ma is odasúgja: ne félj: Megtalált élet vagy.
Az asszony megosztotta örömét a szomszédaival, mikor megtalálta az elveszett drachmát: gyertek örüljetek velem! Ma az kérdezi az Úr: Tudsz-e örülni velem afelett, hogy ami elveszett megtaláltatott! Adjon Isten Krisztusban örvendező szívet. Ámen