2018. November 8.-ától kezdődött az újborrért való hálaadásra felkészítő evangelizációs sorozat ebben az évben. Az alkalamakat összegezve elmondhatjuk, hogy az Isten Lelkének működését tapasztalhattuk meg az evangelizációs alkalmakon, ugyanis estéről-estére egyre többen voltunk, és vasárnap már, az úrvacsora közösségében egy népes gyülekezet adhatott hálát Istennek.
Képek a lap alján

Első este

Az evangelizációt Nt. Dr. Kovács Kálmán baktalórántházi lelkész indította november 8-án, csütörtökön. A Lukács 9,1-11 alapján hallhattuk Isten elhívó szavát, s buzdítását, vigasztalását. A gyülekezeten már ekkor érződött, hogy valóban odafigyel az Ige szavára, melyet a lelkipásztor úr is megerősített az alkalom után. A lelki táplálékunk része volt az éneklés is. Az idei evangelizáció fő éneke a „Sűrű sötét van mindenfelé” kezdetű ének volt, melyet a gyülekezet sok szeretettel fogadott és nagy lelkesedéssel énekelte. Az ének kottáját a lap alján mellékeljük.

Második este

A sort Nt. Pótór János őri lelkipásztor folytatta péntek este. A napi Igéből hallhattuk az Igei szolgálatot, az 1Péter 1,13-25-ből. E hosszabb igeszakasz központi gondolata az 1Pét 1,16b volt: „Szentek legyetek, mert én szent vagyok.” Ezen az estén számos kortörténeti és bevezetéstani ismeret mellett közösen elmélkedhettünk a szentség kérdéséről, az Szent Isten, szent életre hívó szaváról. A szentség témakörét a teljes liturgia tükrözte, mert minden ének szorosan ehhez kapcsolódott, így mélyítve az igei üzenet tartalmát. Meg kell jegyeznünk, hogy már második este érezhető volt nem csak a hitbeli, hanem a létszámbeli gyarapodás is, mely a következő napokban is folytatódott.

Harmadik este

Nt. Erdei István nyugalmazott lelkipásztor végezte a szombat esti szolgálatot az 1Királyok 3,5-15 alapján. A bölcs Salamon példájából tanított minket a lelkipásztor úr, s felmutatta előttünk, hogy milyen fontos az igazi sorrend, melyben Isten áll az első helyen. Salamon bölcs kérése kapcsán hallhattuk a megtérésre hívó szót. Az előző napokban megindult lelki ébredés megvalósulása azon látszott meg, hogy szombat este már pótszékeket kellett behozni a gyülekezeti teremben, mert kevés volt a hely. Isten Lelkének az építő hatása így mutatkozott meg a szemünk előtt.

Újborért való úrvacsorás Istentisztelet

Az evangelizáció vasárnappal fejeződött be, amikor is hálát adtunk közösen Istennek az úrvacsorában. Az Istentiszeleten az előző esti szolgálattevő, Nt. Erdei István hirdette az Igét. Az 1Sámuel 9,1-13-ból olvasta fel nagytiszteletű úr a lekciót, majd textusként a 9,3a-ból hirdette az Igét: „Egyszer elvesztek Kísnek Saul apjának a szamarai.” Szép igei szolgálatot hallhattunk arról, hogy Isten keresi az elveszetteket, azokat is akik az Istentiszteleten vannak, s azokat is, akik még kívül. Az úrvacsorát a már „szokott” rend szerint az ebédlőben tartottuk, amire szükség is volt, mert az előző napok tendenciái folytatódtak vasárnap is. Lelkes és szép gyülekezetünk volt vasárnap, és így együtt igazi öröm volt megélni az úrvacsorát, és énekelni: „Nagy hálát adjunk az Atya-Istennek…”

Isten iránti hálával köszönjük meg Nt. Kovács Kálmán, Nt. Pótor János, és Nt. Erdei István köztünk végzett szolgálatait. Isten gazdag áldását kérjük és kívánjuk az ő életükre, s családjaik életére egyaránt. Isten gazdag áldását kérjük a lelkipásztorunkra is, Nt. Sinkó-Páricsi Babett lelkésznőre, aki az evangelizációt megszervezte.

Szintén hálával köszönjük meg azoknak a gyülekezeti tagoknak a segítségét, akik a lelki táplálék mellett a testi táplálékról is gondoskodtak, s vendégül látták a szolgálattevőket.

S végül meg kell, hogy köszönjük a gyülekezetnek is az aktív részvételt, a figyelmes szíveket, és azt, hogy valóban ünnepé tehettük ezt a pár napot közösen.

Csonka József
presbiter, kántor

• 

• 

• 

• 

• 

• 

• 

• 

• 

• 

• 

• 

• 

• 

• 

• 

• 

• 

• 

• 

• 

• 

•